A kialakulás lehetséges okai-egy kis szakirodalom

„A fogyasztói társadalomban, miután a profitorientált érdekek mentén az az elsődleges cél, hogy jól alkalmazkodó fogyasztókká váljunk, nem meglepő, hogy a média és a szépségipar, a divat diktálja a trendeket. A hagyományos női és férfi szereptulajdonságok felülíródtak, és új vonások jelentek meg. Ismerjük a jellemzően női dilemmát, a karrier versus család kérdést, de látjuk azt is, hogy a férfi családfenntartói pozícióból már kiszorult. Megismertük a lúzer fogalmát, aki valahogy mindig lemarad, kimarad. Szaporodtak az étkezési zavarok, valamint megismerkedhettünk a metroszexuális férfi fogalmával is. Tudjuk, hogy kötetnyi szakirodalma van a szingli jelenségek, az ismerkedés csapdáinak és receptjeinek, egyszóval a szemünk előtt zajlik egy változás.

A fogyasztói kultúra a nárcizmus kultúrája is egyben (Lasch, 1974)- A szlogen, melyet a társadalmi elvárások elénk állítanak így hangzik: Jól kinézni, és remekül érezni magunkat... A fogyasztói kultúrában a média és a reklámok nyomása valójában egyfajta szerepjátszásra sarkallja mindazokat, akik "sikeresek" akarnak lenni. A testi megjelenés és a külső benyomás immár elsőrendű fontosságú, de meghatározó eleme is a jól működő karriernek. A test és a szexualitás egyre szabadabb megjelenési formái a reklámokban arra sarkallnak mindenkit, hogy észrevegye az üzenetet: aki izmos, karcsú, vékony és szexualitásban felszabadult, az a mai kor figurája; aki kövérkés, átlagosan öltözött, az depressziót sugall, és - vélhetőleg - sikertelen. A fogyasztói kultúrában új viszony alakult ki a test és én között. A manapság gyártott, piacra dobott és árusított diétás, karcsúsító, testedző és kozmetikai karbantartó termékek hosszú sora jelzi, hogy a jó megjelenésnek és a testi erőnlét megőrzésének rendkívüli jelentősége van a kései kapitalista társadalomban. A reklámok, a populáris sajtó, a televízió és a filmek a test stilizált képeinek tömegét nyújtják, gyakorlatilag a tökéletest ábrázolják, ezzel is hangsúlyozva a megjelenés és a "kinézet" fontosságát. A topmodell külső és az állandó boldog mosoly az arcokon olyan életérzést is közvetít, ami észrevétlenül állít elénk elvárásokat. Tudattalanul kötjük össze a két információt, ami a képekből felénk sugárzik, ezzel pszichésen befogadva a látványt és érzést”
Schiffer Miklós stílustanácsadó a Napi Online-ban úgy vélekedik: az új divathóbort terjedése nem meglepő, hiszen a globalizált világban egyre nagyobb az igény az individuális dolgokra, így az öltözködés terén is visszatérnek az egyedi, készíttetett, a viselőjére igazított darabok. Ez a konfekcióipar egy új ága: nagyszériás termelés, kiegészítve manuális munkával.

„A reklámok és hirdetések nem nevezik meg célközönségüket, vagyis minden szlogennek kétféle olvasata lehetséges. Éppúgy kiszolgálja a női, mint a férfi igényeket, vagy a látszólag két egymásnak teljesen ellentmondó irányultságokat. Így fordulhat elő, hogy bár a melegeket szövegeiben élesen bírálja Eminem, mégis Calvin Klein naciban, tükörsimára borotválva, vagy gyantázva teszi azt. A folyamatot felgyorsította a nők hozzáállása is, mert más lett számukra a férfiasság fokmérője. Vagyis a régi ideáknak megfelelően a mentálisan erős férfiak maradtak az etalon, de plusz elvárás lett velük szemben az ez idáig csak meleg férfiakra jellemző testi önkifejezés is. Vagyis a szőrtelen és puha bőr, az izmok kidolgozása, és a divat utáni feltétlen érdeklődés. A nők katalizátorai voltak tehát annak a jelenségnek, melyben a hetvenes évek 'Fedezd fel magad!' szlogenjét lassanként felváltja a 'Tervezd meg magad!' felkiáltása.”